Nézzetek be!!!!

Árnyékban a fény (Amandás blog!)

My life without wall

Szemek csillogása *.* :D

Sziasztok!

Jaj hát igazából nem is tudom, hol kezdjem XD Először is aki olvassa a többi blogom annak szólnék, hogy nem valószínű, hogy mostanában lesz kövi rész mert teljesen el vagyok havazva és egyszerűen nincs időm. Maximum majd a hétvégén lesznek új részek... addig is türelem :D

És hát a jó rész ( leg is nekem ).

Ma francia előtt beszéltem vele egy keveset és akkor is a szemembe nézett és annyira édesen mosolygott... Ó anyám azt a mosolyt én nem tudom elmagyarázni nektek de iszonyatosan édes. Sztem a legédesebb mosoly ami a világon van :D

Na és szóval dumáltunk és megint a számat is nézte ( ami még mindig nem jelent semmit de nem baj XD ) Na és akkor szivatott valakit én mosolyogtam és fél szemmel nézett rám, hogy nevetek-e és mikor látta, hogy igen megint rám mosolygott és ahw *.*

Aztán együtt kellett dolgoznunk francián és egy könyvből és akkor is kérdezett valamit és mikor felnéztem a szemembe nézett és olyan furán csillogott neki... Tudjátok mintha magamat látnám :D Ilyenkor mi van? Én annyira rohadtul bizonytalan vagyok... Viszont most volt lehetőségem valamennyire tudatni vele, hogy teljesen oda vagyok érte ( ja meg vissza XD) és remélem, hogy ha én is tetszem neki akkor vette a lapot és akkor lesz valami mert én már teljesen totálisan megőrülök, hogy végre hozzábújjak és a karjaiban tartson vagy épp megcsókoljon. Ja és most is úgy ütögetem a billentyűt örömömben mint aki egy idióta szal nagyon viccesen festek és ne akarjatok látni XD

( levegővétel XD)

Szóval asszem kb ennyi lenne mára :D Remélem nem untatok még meg :D Ha igen csak szóljatok :D

Kedvenc Evanescence dalszövegek

You - Te

A szavak kimerültek ebből a ceruzából
Kedves szavak, amiket neked szánok
És nem tudok aludni
Szükségem van rá, hogy mondjam:
Jó éjt!

Mikor együtt vagyunk, tökéletesen érzem magam
Mikor elszakítanak tőled, darabokra hullok
Minden amit mondassz, számomra szent
A szemeid olyan kékek
Nem tudok máshova nézni
Mikor csendben fekszünk
Suttogod nekem:

Amy, gyere hozzám feleségül
Igérd, hogy mindig velem fogsz maradni
Oh, nem kell kérned
Tudod, te vagy minden amiért élek
Tudod meghalnék csak hogy az enyém legyél
Veled maradok
Valahogy meg fogom mutatni
Hogy te vagy az éjjeli égboltom
Mögötted rendbejöttem
Most melletted fogok talpra állni

Nagyon sok éjen, azért sírtam hogy aludhassak
Most hogy szeretsz, szeretem magam
Sose gondoltam, hogy ezt mondanám
Sose gondoltam, hogy itt lehetsz.

October - Október

Nem tudok továbbmenni többé
Elbukok előtted
Itt vagyok
Semmit nem hagytam hátra
Habár megpróbáltam felejteni
Te vagy minden ami én vagyok
Vigyél haza.
Ezért kűzdök
Összetörten
Élettelenül
Feladom
Te vagy az egyetlen erősségem
Nélküled
Nem tudok továbbmenni
Többé
Mindig újra.

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

Nem tudok továbbmenni többé
Neked adom magam
Sajnálom
Sajnálom
Nagy keserűségemben
Nem veszem észre
Hogy ez mind valódi és igaz
Minden, amire szükségem van te vagy
Mikor az éj rámhullik
Nem fogom lehunyni a szemem
Ébren maradok
És erős vagy
Nem tudok tovább hazudni
Elbukok előtted
Sajnálom
Sajnálom

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

Folyamatosan semmibeveszem
Hogy a fájdalom elpusztít engem
Ez az idő túl mélyen belémég
Többé nem tévedek el.

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

...

Why?

Nem tudom miért de úgy éreztem írnom kell egy levelet Neki... Meg is írtam... Basszus kerek, három és negyed (XD) oldal lett... Leírtam benne mindent ami "velünk" történt és, hogy mit éreztem akkor... Normális vagyok??? Hát szerintem egyáltalán nem... Mondjuk millió % hogy nem fogja látni... tuti, hogy nem adom oda. Még ha szeretném is, hogy lássa, iszonyat hülyén jönne ki ha a kezébe nyomnám; Tessék olvasd el! Ne kérdezz semmit, mindent érteni fogsz, mert rajta van!"

Na hát igen... kicsit sem nézne birkának... De az is én vagyok... De csak azért vagyok olyan mert szeretem őt. De akkor sem vagyok hülye. Nem fogok szerelmesleveleket osztogatni, feleslegesen, hogy utána az egész évfolyam rajtam röhögjön...

De tulajdonképpen akkor miért is írtam meg? Fogalmam sincs... vagyis van. Egy idióta, eszement, őrült vagyok XD

De egyszerűen és röviden csak; Szerelmes...

Miattad

• Miattad nézem minden este a csillagokat, mert szemed csillogására emlékeztetnek.

• Miattad nem alszom éjjel, és miattad vannak a legédesebb, legszebb álmaim.

• Miattad élek és miattad haldoklom
  

• Miattad fuldoklom, és miattad lélegzem.

• Miattad félek a holnaptól és miattad várom, hogy reggel felkeljen a Nap.

• Miattad látom szépnek az életet és miattad akarok meghalni ha nem szeretsz.

• Miattad vagyok boldog és szomorú.

• Miattad tudom, milyen az igaz szerelem és a szenvedés
  

• Miattad bármiért harcolnék

• Miattad meg is halnék.

Nem engedem el! Nem engedlek el!

(Miközben írtam ezt hallgattam)

A gombóc csak egyre nő a torkomban, a fejem hasogat és a gyomromban a bogarak először pillangóra majd most már madarakká nőtték ki magukat, az izgalomtól... Rettegek és már többször is megfordult a fejemben, hogy nem szabadna belemennem ebbe az egészbe. De aztán rájövök, hogy küzdelem nélkül soha nem fogom megkapni azt amire vágyom. És per pillanat nem vágyom semmi másra, csak rá... Tudom, hogy iszonyat nevetségesen hangzik ez az egész hiszen még 17 sem vagyok... De ezt az ember érzi nem?

Nem tudom, hogy, hogyan lehetne elmagyarázni ezt az érzést... Olyan mintha tudnám, hogy Ő az... Szükségem van rá ahhoz, hogy lélegezhessek, és, hogy élhessek... Mintha a lelkem tudná, hogy nekem rá van szükségem...  Mi ez? Ez lenne a szerelem? Mert tudom, hogy szeretem de nekem ez valahogy sokkal többet jelent puszta szerelemnél... Ez az érzés visszaadta az életem még akkor is ha szenvedek... Szenvedek mert nem tudom, hogy ha elfelejtett képes leszek - e visszahódítani... Hogy újra belém szeressen...

Szükségem van rá... Szükségem az élethez... Szükségem mint az oxigénre vagy vízre, még ha nyálas, könyvben olvasott szövegnek is hangzik. Nem hittem, hogy ilyen érzés tényleg létezik... Azt hittem költői túlzás és ennyire nem lehet szeretni... De kiderült, hogy a Világ és én vagyok túl kicsi, nem pedig az érzések amit egy másik ember felé táplálhatunk... Szeretni a világ legcsodálatosabb dolga. Szeretni, adni, boldoggá tenni valakit . Lesni minden kívánságát és megtenni érte bármit. Szeretni, hogy szeressenek. Érezni, hogy élhessünk. Csókolni, hogy csókoljanak, ölelni, hogy öleljenek és simogatni, hogy simogassanak... Látni valakit, hogy lássanak. Tudni, hogy mellette biztonságban vagy és megóv, tudni, hogy hozzá bármikor fordulhatsz, ő segít. Önbizalmat ad a támasza... a szerelme a támasz és a karjai ölelése.

Ez a szerelem? Mert akkor én örökre szerelmes akarok lenni ebbe a fiúba. Soha nem akarom elfelejteni ezt az érzést amit a puszta gondolatától érzek. Még akkor sem ha egyáltalán nem biztos, hogy egyszer is a karjaiban lehetek, vagy érezhetem az ajkait az enyémen. Semmi sem biztos de én akkor is szeretni akarom! És szeretem is! És semmi áron sem fogom elengedni! Nem... ha fáj és belepusztulok, akkor sem...

Legyen már vége...

Nem tudom, hogy mi van velem. Végre mindjárt itt van az év eleje és képes lennék minden eddigi reményt feladni. Ahogy közeledik az első nap egyre távolabbinak és reménytelenebbnek tűnik. Félek... Talán még soha életemben nem féltem ennyire. Nem szenvedtem attól, hogy nem tudom mi van... Ahogy Rá gondolok a gyomrom élesen begörcsöl a szívem szétveri a bordáimat és a lélegzetem és a kétszeresére gyorsul... Nem szabadna így éreznem... Nem szabadna hagynom, hogy az érzés eluralkodjon rajtam amíg nem tudom, hogy Ő még mindig úgy érez -e mint tavaly. Lehet, hogy megint el kéne temetnem magamban? Lehet, hogy az egészet el kéne felejtenem és hagynom a francba, mert teljesen felesleges? De hát a remény hal meg utoljára nem? De azzal lószart sem érek ha nem kellek Neki.

Istenem... Legyen már Szeptember 1. Álljak már a szekrényemnél... Álljak már alig öt méterre Tőle, és nézzek már végre, újra azokba a csodálatos szemekbe... Istenem, kérlek, hogy szeressen... Add meg nekem ezt... Kérlek...

Miért???

Azt mondják az idő begyógyítja a sebeket, vagy, hogy idővel minden jobb lesz... Sokszor ebben reménykedtem, de most valahogy csakis arra vágyom, hogy - ha nem is az idő - de az érzelmei ott ragadjanak le ahol év közben voltak.

Mégis miért kellett, hogy elszúrjam? Mégis miért nem vettem észre, hogy mit akar? Miért hittem, hogy nem vagyok neki jó? Miért voltam makacs és miért nem tudtam hinni? Miért ilyen az élet? Miért nem engedi, hogy boldog legyek? Miért fáj az, hogy nincs velem? Miért érzem, hogy már soha nem leszek boldog ha nem lehetek vele? Miért?

Csak egy pillanatot akarok az élettől amit a karjaiban tölthetek... csak egy percet amíg megcsókolhatom... Csak egy órát, hogy elmondjam mit is jelent. Csak egy napot, hogy hallgathassam szíve dobbanásait. Csak egy hetet amíg lélegzetét hallgathatom, Csak egy évet, hogy az illatát magamba szívjam... Csak az örökkévalóságot, hogy viszontszeressen...

Könny

A következő pár sort egy másik oldalon találtam és szerintem nagyon jó!!!!

"Szememből indul, de a szívemből ered, arcomon csorog, de a lelkemre csepeg."

Itt találtam: ------> http://nightingale.gportal.hu/

Új kedvenc :)

RáÚj kedvencet avathatunk a köreimben XD Persze ez Sandynak hála :) A Szükségállapot nevű bandának nagyon jó számaik vannak. Sokat hallottam róluk de eddig soha nem hallgattam bele a számaikba de mivel egy lassú szám megtetszett gondoltam a többi is be fog jönni... és így lett:)

Ráadásul olyan ez a szám mintha az én szívemből jönne. Annyira gyönyörű... Istenem... Ha tudná, hogy én csak rá vágyom... ha észrevenné, ha tudnám, hogy nem feledett el. Ha tudná, hogy minden este a csillagos eget bámulom és csak rá gondolok és könnyezek... Ha, ha csak egy szót kapnék ami kiemel ebből a tudatlanságból...

Pillanatnyilag...

Ha a szerelem csak fájdalomból áll mi értelme érezni? Ha a szerelem csak összetöri a szíved minek szeretni? Ha a szerelem csak tönkre teszi az életed akkor miért van az élet? Ha szerethetsz de nem  szerethetnek viszont akkor mi értelme, hogy fellángoljon ez az érzés? És mégis mi értelme élni a nélkül, hogy azt a boldogságot átéld valaki mellett? Mégis milyen unalmas lenne az élet ha egyszer az életben nem szeretnél valakit? Ha csak egyszer tapasztalod meg az is mély nyomot hagy az életedben és a személyiségedben... Ha csak egyszer érzed azt, hogy valakiért meghalnál már megérte élni... De amikor szenvedsz miatta és tudod, hogy soha nem kellenél neki akkor úgy érzed nincs értelme élni, hogy nincs tovább. Nincs is miért ezen a világon lenned hiszen csak azért élsz, hogy őt boldoggá tedd... De ez lehetelten ha ő ezt nem akarja, így nincs célod amiért még küzdj a fájdalommal és a bánattal... Nincs miért tovább küzdeni az élet vad hullámaival mert az akit szeretsz nem tud megvédeni és te nem tudod megadni neki azt amire vágyik...

Érzelemkitörés

Álmok gyötörnek ha alszom ,ha felébredek akkor nem bírok aludni mert nincs velem. Fáj ha rájövök, hogy nem az enyém és talán soha nem is lesz. Fáj ha belegondolok abba, hogy nyáron elfelejtett és esetleg talált magának valakit. Fáj belegondolnom, hogy talán soha nem is szeretett...

Gyötrődőm és semmit sem tudok tenni ellene. Nem tudok vele kapcsolatot teremteni, nem tudok a közelében lenni. Még ki kell bírnom az iskoláig de ahogy közeledik egyre távolabbinak érzem az egészet. Mintha soha nem akarna eljönni. Mintha arra születtem volna, hogy szenvedjek miatta... Hogy az a hiba amit akkor elkövettem örökre a mélységbe rántson mert nem kaphatom meg...

Mégis miért nem volt több önbizalmam? Miért nem tudtam odafigyelni a jelekre... Igaz, hogy volt, hogy baromi bunkó volt de aztán megint kedves... Mindig nézett de úgy, hogy én ne vegyem észre...

Mégis miből kellett volna tudnom, hogy ez mit jelent?  De istenem... Ha nem vagyok ennyire béna... Ha nem vagyok ennyire gáz és idióta akkor lehet, hogy már rég együtt lennénk...

Nem kéne éjjel az ágyban vergődnöm vagy épp álmoknak gyötörnie, hogy ő vajon mit csinál. Nem kéne azt elképzelni magam előtt ahogy szembe jön velem az utcán egy másik csajjal az oldalán, akinek hosszú lábai vannak, magassarkúban és gyönyörű... Nem kéne félnem, hogy elfelejtett...

Mégis miért vagyok ennyire egy rakás szerencsétlenség? Miért nem egyszerűbb az élet?

Istenem... Nem hiszem el, hogy itt sajnáltatom magam... Ez aztán az igazán szánalmas dolog... Borzalmas vagyok... De akkor is...

Legszívesebben üvöltenék, hogy én igenis szeretlek Szamos! Hogy mindig is szerettelek és, hogy amikor először megláttalak belépni a terembe nekem abban a pillanatban eldőlt az életem. Abban a pillanatban megtudtam mi az a szerelem első látásra... Azonnal tudtam, érezte, hogy milyen ember vagy, pedig nem lenne szabad erre bíznom az érzéseimet... De én mégis megtettem... A szemedbe néztem, mindent láttam és beléd szerettem...  A gravitáció csak egy vicc azóta, hogy beléd szerettem. Nem is tart más a földön csak a tudat, hogy te létezel. Nyálas, romantikus és ijesztő e az egész és fogalmam sincs miért írok ilyeneket de ezt érzem... Hiába írtam már le százszor a történeteimben és hiába olvastam arról milyen mikor ennyire szerelmes valaki és tudja mennyit jelent... Azt hittem csak sablonos szöveg és írói túlzás...De nem... A világ leglétezőbb érzése ami nem enged el soha. Mondhat bárki bármit, hogy elmúlik és pár hónapon, héten, éven belül kiszeretek belőled... Hát nem így lesz... Ha te nem is szeretsz és találok valakit, az a szerelem nem lesz ugyanaz mint amit irántad érzek. Te mindig a szívemben leszel és addig várlak amíg észre nem veszel...

Csak egy percet kérek

Csak egy percet kérek

Ha te nem lennél én sem léteznék
Halott lennék ha nem tudnám, élsz.
Ha fáj is nekem, szeretnem kell téged,
Hiszen vissza adtad nekem az életem.

Ha nem is tudom, hogy te mit akarsz,
A szerelem akkor is a szívembe mart.
Ha tévedek és nem is szeretsz
Engem már az sem érdekelhet.

Inkább fájjon, inkább szenvedjek
De ez az érzés mindig itt legyen.
Utálni akarlak, és mégis szeretlek
Szeretlek pedig nem kéne engednem.

Nem tudom, hogy te rám vágysz-e,
Nem tudom suttognád-e szeretlek,
Nem tudom, hogy valamit jelentek-e
Nem tudom, hogy valaha kellek-e

Az érzés ami már egy éve tombol,
Nem nyugszik és teljesen lerombol.
Szenvedek, és mégsem engedem el,
Fáj, de így legalább azt érzem élek.

Bármit megadnék érted,
Megtenném ha kéred,
Csak nézz rám egyszer,
Csak mond, hogy szeretsz.

Suttogj a fülembe egész éjjel.
Mindig legyél velem, kérlek!
Nélküled már nem tudok élni
Még ha te nem is tudsz szeretni.

Csak érj hozzám és nézz rám.
Csak húzz magadhoz és ölelj át.
Legyél velem csak egy pillanatra
És bebizonyítom mennyire akarlak.

Állj meg és nézz rám egy percre.
Láss engem, lásd mit is érzek.
Vegyél észre és ne engedj el.
Ne engedd, hogy újra halott legyek.

Csak egyetlen szót kérek, könyörgöm érte.
Nem érdekel ha attól majd szenvedek.
Csak tudjam, hogy te mit is érzel.
Csak tudjam, csak ennyit kérek.

Csak egy perc az amit kérek,
Csak egy pillanat, hogy érezd.
Csak hallgass meg és nézz rám.
Csak húzz magadhoz és ölelj át.

Legyél velem csak egy pillanatra
És bebizonyítom mennyire akarlak.
Az életedből csak percnyi kérés
Az én életem úgy is rég a tiéd.

Lehetséges?

Lehetséges, hogy meglátsz valakit és a szíved azonnal reagáljon a jelenlétére mikor életedben először látod? Lehetséges, hogy úgy érezd ; te már ismered?

Ahogy belép a terembe a világ leszűkül az Ő arcára és többet nem is létezik más. Hiába próbálsz keservesen másba szeretni nem megy mert úgy érzed, hogy valami hozzá húz. Egy különös erő ami belűről azt súgja, hogy te soha senki mást nem fogsz szeretni csakis Őt. Mindig mindenkit hozzá hasonlítasz és nem érdekel, hogy nem lenne szabad. Neked ő kell még akkor is ha fogalmad sincs, hogy ki Ő.

Lehetséges, hogy beleszeress egy olyan emberbe akit nem is ismersz? Lehetséges, hogy a szíved mégis azt mondja; ismered, mikor a gyönyörű barna szemeibe nézel? Lehetséges, hogy tudod, ő más ember mint aminek mindenki állítja? Lehetséges a szerelem első látásra?

És ő vajon elfelejtett engem a nyáron? Vagy nem is gondolt rám soha úgy, ahogy én rá? Vajon... vajon a buszmegállóban a haverja rám értette mikor azt mondta neki; " Menj már oda hozzá és mondd el mit érzel!" ? Tudja, hogy létezem? Vagy az a mosoly az első találkozásunkkor valami teljesen mást jelentett?

Szeret engem???