Új kedvenc szám! :)

2010. szept. 7. 19:11 - írta Morkunka

Mostanában nagyon megszerettem ezt a számot. Mikor először hallottam azonnal beleszerettem. Szerintem egyszerűen gyönyörű, szenvedélyes és szomorú...

IMÁDOM *.*

Itt van a dalszöveg is ha érdekel :D Szerintem érdemes elolvasni  (L)

Snuff (Kifújt)

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence, and leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage for what resembles rage again...

So if you love me, let me go. And run away before I know.
My heart is just too dark to care. I can't destroy what isn't there.
Deliver me into my Fate - If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you...
My smile was taken long ago / If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart... when you refused to fight

So save your breath, I will not hear. I think I made it very clear.
You couldn't hate enough to love. Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend. Then I could hurt you in the end.
I never claimed to be a Saint...
My own was banished long ago / It took the Death of Hope to let you go

So Break Yourself Against My Stones
And Spit Your Pity In My Soul
You Never Needed Any Help
You Sold Me Out To Save Yourself
And I Won't Listen To Your Shame
You Ran Away - You're All The Same
Angels Lie To Keep Control...
My Love Was Punished Long Ago
If You Still Care, Don't Ever Let Me Know
If you still care, don't ever let me know...

_________________________________________________________________________________

 

Temesd titkaid a bőrömbe-
Te ártatlanul kerülsz majd ki
És magamra maradok a bűnökkel.
A levegő körülöttem ketrecnek hat,
És a szerelem csak álca
Ami leplezi a dühöt

 

Ha tényleg szeretsz, engedj el
És fuss, mielőtt rájönnék
A szívem túl sötét, hogy érdekeljen
 nem tudom elpusztítani, ami nincs itt.
Tartsd meg bennem a hitet-
Ha egyedül vagyok, nem tudok gyűlölni.
Nem érdemellek meg
A mosolyom már rég tovatűnt
Ha még változhatok, remélem sose tudom meg.

 

Még mindig megcsókolom a leveleid
És őzöm őket magamban, minden csókot megízlelve
Nem tudok szembenézni az élettel a fényed nélkül
De mindez darabokra szakadt…
Mikor megtagadtad a harcot

 

Ne fáradj, nem fogom meghallani
Azt hittem, tisztáztam:
Nem tudsz eléggé gyűlölni ahhoz, hogy szeress.
Ez elég kellett volna legyen?
Csak azt kívánom, bárcsak ne lettél volna a barátom
Akkor képes lettem volna bántani a végén.
Soha nem tartottam magam szentnek
Azt már száműztem magamból rég
A halál a reményem, hogy el tudlak engedni

 

Törd össze magad a falaimon
Köpd a szánalmad a lelkembe
Sose volt szükséged segítségre
Eladtál, hogy magadat mentsd
Nem hallgatok többé a szégyenedre
Elfuthatsz- de ugyanaz maradsz
Az angyalok hazudnak, hogy rendet tartsanak
A szerelmem már rég elnyerte büntetését
Ha téged még érdekel, nem akarok tudni róla.

 

Ha téged még érdekel, ne hagyd, hogy megtudjam.

 

Új kedvenc :)

2010. aug. 18. 23:04 - írta Morkunka

 

RáÚj kedvencet avathatunk a köreimben XD Persze ez Sandynak hála :) A Szükségállapot nevű bandának nagyon jó számaik vannak. Sokat hallottam róluk de eddig soha nem hallgattam bele a számaikba de mivel egy lassú szám megtetszett gondoltam a többi is be fog jönni... és így lett:)

 

Ráadásul olyan ez a szám mintha az én szívemből jönne. Annyira gyönyörű... Istenem... Ha tudná, hogy én csak rá vágyom... ha észrevenné, ha tudnám, hogy nem feledett el. Ha tudná, hogy minden este a csillagos eget bámulom és csak rá gondolok és könnyezek... Ha, ha csak egy szót kapnék ami kiemel ebből a tudatlanságból...

Kedvenc Shakespeare Szonettek!

2010. ápr. 27. 18:47 - írta Morkunka

Nem tudom, hogy említettem-e már de imádom Shakespeare-t és gondoltam megosztom veletek a legszebbeket...Másmint, hogy amiket én nagyon szeretek...Van még jó sok amit szeretek de nem akartam százat bemásolni XD

Remélem tetszeni fognak...

LXXI

Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj,
Csak míg hallod a zord harang szavát,
Mely széthírleli, hogy e rút világból
Legrútabb férgek közé szöktem át;

Sőt, ha versem olvasod, ne idézd
Írója kezét: szívem úgy szeret,
Hogy édes agyadnak a feledést
Kívánja sajgó emlékem helyett.

Vagy ha (mégis) látod írásomat,
Mikor engem a föld már elkever,
Ne mond ki szegény nevemet se: hadd
Haljon szerelmed halálommal el;

Mert a bölcs világ átlát szíveden,
S bár meghaltam, gúnyolni fog velem.

LXXIII

Nézd, életem az az évszak, amelyben
Pár rőt-levél (vagy az se) leng, a tar
Fák ágai reszketnek a hidegben:
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.

Bennem már csak az a homály dereng,
Mely alkony után sápad nyugaton
S amelyet lassan, feketén beleng
Az éj, a fél-halál, a nyugalom.

Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
Mely ifjúsága hamván haldokol,
Mint ravatalon, amelyen kivégzik:
Amiből kelt, vissza abba omol.

Ezt látva, csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.

LXXV

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

I

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:

De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.

Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.

Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét.

CLIV

Aludt a szerelem kis istene,
Ledőlve szívgyújtó fáklyája mellett;
Szűzfogadalmas nimfák serege
Táncolt arra; s lánykezével a legszebb

Megragadta a tüzet, mely nehéz
Lánggal gyúlt már légió szíven át,
S így lefegyverezte egy szűzi kéz
A forró vágyak alvó hadnagyát.

Majd tüzét hűs forrásba dobta; és
Örök hév lepte annak habjait:
Csodafürdő, betegnek üdülés
Vize ma is; de, úrnőm rabja, itt

Én csak tovább gyötrődöm, intelemnek:
A vágy vizet fűt, víz nem hűt szerelmet.