Képek amik közel állnak hozzám

2010. aug. 31. 12:23 - írta Morkunka

Nem engedem el! Nem engedlek el!

2010. aug. 28. 20:30 - írta Morkunka

(Miközben írtam ezt hallgattam)

A gombóc csak egyre nő a torkomban, a fejem hasogat és a gyomromban a bogarak először pillangóra majd most már madarakká nőtték ki magukat, az izgalomtól... Rettegek és már többször is megfordult a fejemben, hogy nem szabadna belemennem ebbe az egészbe. De aztán rájövök, hogy küzdelem nélkül soha nem fogom megkapni azt amire vágyom. És per pillanat nem vágyom semmi másra, csak rá... Tudom, hogy iszonyat nevetségesen hangzik ez az egész hiszen még 17 sem vagyok... De ezt az ember érzi nem?

 

Nem tudom, hogy, hogyan lehetne elmagyarázni ezt az érzést... Olyan mintha tudnám, hogy Ő az... Szükségem van rá ahhoz, hogy lélegezhessek, és, hogy élhessek... Mintha a lelkem tudná, hogy nekem rá van szükségem...  Mi ez? Ez lenne a szerelem? Mert tudom, hogy szeretem de nekem ez valahogy sokkal többet jelent puszta szerelemnél... Ez az érzés visszaadta az életem még akkor is ha szenvedek... Szenvedek mert nem tudom, hogy ha elfelejtett képes leszek - e visszahódítani... Hogy újra belém szeressen...

Szükségem van rá... Szükségem az élethez... Szükségem mint az oxigénre vagy vízre, még ha nyálas, könyvben olvasott szövegnek is hangzik. Nem hittem, hogy ilyen érzés tényleg létezik... Azt hittem költői túlzás és ennyire nem lehet szeretni... De kiderült, hogy a Világ és én vagyok túl kicsi, nem pedig az érzések amit egy másik ember felé táplálhatunk... Szeretni a világ legcsodálatosabb dolga. Szeretni, adni, boldoggá tenni valakit . Lesni minden kívánságát és megtenni érte bármit. Szeretni, hogy szeressenek. Érezni, hogy élhessünk. Csókolni, hogy csókoljanak, ölelni, hogy öleljenek és simogatni, hogy simogassanak... Látni valakit, hogy lássanak. Tudni, hogy mellette biztonságban vagy és megóv, tudni, hogy hozzá bármikor fordulhatsz, ő segít. Önbizalmat ad a támasza... a szerelme a támasz és a karjai ölelése.

Ez a szerelem? Mert akkor én örökre szerelmes akarok lenni ebbe a fiúba. Soha nem akarom elfelejteni ezt az érzést amit a puszta gondolatától érzek. Még akkor sem ha egyáltalán nem biztos, hogy egyszer is a karjaiban lehetek, vagy érezhetem az ajkait az enyémen. Semmi sem biztos de én akkor is szeretni akarom! És szeretem is! És semmi áron sem fogom elengedni! Nem... ha fáj és belepusztulok, akkor sem...