Fantasy történetem :)

2010. aug. 22. 21:48 - írta Morkunka

Sziasztok!

Azok közül akik régóta olvassák a blgojaimat, biztos tudják, hogy nem csak fanfic. írok hanem különböző történetekkel is próbálkozok. Így született meg a "A 3b lakás" című blogom is, amiből - ha minden összejön - könyv lesz. Legalábbis én ezt szeretném.

Addig is, arra kérnélek titeket, hogy nézzetek be hozzám, írjatok komit, és ha nagyon tetszik akár legyetek rendszeres olvasói. Nekem nagyon sokat jelent ha többen lesztek!!! :)

Előre is köszönöm :D

Candy

 

Az összes blogom olvasóinak!!!!

2010. aug. 12. 13:24 - írta Morkunka

Sziasztok!

Szeretném elmondani mindenkinek akik bármelyik blogomat is olvassák, hogy holnap elutazom és csak vasárnap este jövök haza!!! Szóval valószínű, hogy hétfőn lesznek az újabb részek de akkor sem biztos!!!!

Köszi a megértést :)

 

 

Nézzetek be!!! :)

2010. aug. 5. 16:15 - írta Morkunka

Hali!

Tudjátok nem csak én szoktam írni, hanem az egyik barátnőm... És hát szerintem nagyon tehetséges, és szeretnélek titeket megkérni, hogy nézzetek be a blogjára mert szerintem nagyon jó sztori...

Nemrég kezdte írni és nagyon ígéretes!!!! Tök izgi lesz :)

Szóval légyszi nézzetek be és írjatok neki komit!!!!

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

Remélem tetszeni fog...

2010. aug. 2. 14:21 - írta Morkunka

Hát mivel hárman kérték, hogy legyen az a történet, így megcsináltam az új blogot is! Remélem tetszeni fog és rengeteg komit kapok attól akik olvassák! Fontos, hogy tudjam, hogy van -e érdeklődő...

Már megint XD

2010. júl. 14. 17:15 - írta Morkunka

Már megint megszállt az ihlet XD Sikerült újabb karaktert és történetek megálmodnom és persze azokkal a személyekkel akik közel állnak hozzám...

Persze, hogy a Tokio Hotelről beszélek :)

Szóval újabb blogot csonáltam velük kapcsolatba és egy érdekes történetet, egy olyan lányról aki azt hiszi csak azért érez úgy Tom mellett mert barátok é a fiú szexi... Egyszerűen nem jön rá, hogy ez több... De Tom se. Egészen addig amíg valami nem történik... Hogy mi azt nem mondom meg mert nem akarom lelőni a poént XD

Szóval ha tetszik akkor nézzetek be!!!!

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

Várlak titeket!!!!

2010. jún. 19. 22:04 - írta Morkunka

Tudjátok az írói hajlamaim nem sűrűn hagynak nyugodni, és folyton kitalálok valami újabb sztorit...Ami persze tök, jó amíg a régieket is írom!! :)

Szóval ezt történt a napokban is és csináltam 3 új blogot...Nem blogzonán hanem máshol, mert így jobb a dizi :)

1. Az elsőnek a címe A 3b lakás. Ízelítőnek itt van a sztori tartalma és egy kis részlet:

Tartalom:

Sziasztok!
A nevem Victoria Scott, 17 éves és nemrég költöztem Párizsba. A szüleim a divatszakmában utaznak ami engem nagyon hidegen hagy...Állandóan dolgoznak és nem sokat foglalkoznak velem...
De ezért kellett Párizsba jönni, hiszen itt a divat nagy úr...De én ezért csak még jobban utálom, mert el kellett hagynom a barátaimat. El kellett hagynom a drága Magyarországot és az ismerős kisvárost.
Amikor ideköltöztünk még azt hittem minden szar lesz és, hogy soha nem fogom megszeretni ezt a gyönyörű várost...
Ma már másképp gondolom...Az életem gyökeresen megváltozott mikor beköltöztünk a társasházba és ráébredtem arra, hogy abban a bizonyos 3b lakásban lakik egy titokzatos fiú...

Részlet:

A tulajdon sikításomra ébredtem és arra, hogy izzadok. Az emlékek ugyanolyan tiszták voltak mint délután és nem bírtam kiverni a fejemből őket. Félve néztem körül, hogy hol vagyok és szinte hallottam a követ ami leesett a szívemről mikor felismertem az új szobám. Épp, hogy csak felfogtam elvakított a fény. Egy pillanatra nem tudtam mit történt de aztán megéreztem anya kezeit a karomon. Rájöttem, hogy felkapcsolta a villanyt, a szemem is kezdte megszokni, így sikerült kivennem, hogy anya aggódik. Már régóta magyarázott valamit de nem fogtam fel így válaszolni sem tudtam. A gondolataim csak azon jártak, hogy rettenetesen félek, és , hogy el akarok menni innen minél előbb...Féltem és nem akartam itt maradni mert veszélyben éreztem magam. Nem tudom miért, hiszen ez az egész hülyeség...vagy még sem? Lehet, hogy az a lehetetlen dolog amit álmodtam igaz lehet?
- El akarok menni!- mondtam végül anya szavába vágva.- Félek! Veszélyben vagyok!- mondtam automatikusan a szavakat amik úgy ömlöttek ki a számból mintha nyitott szájjal próbáltam volna inni.
- Elég...Nem fogom ezt tovább tűrni kislányom! Itt maradunk és kész! Fogadd el és ne hisztizz...- mondta és azzal kiment a szobából. Még csak meg sem kérdezte, hogy rendben vagyok-e vagy valami. Dühösen feküdtem be az ágyba de képtelen voltam lehunyni a szemeimet. Féltem, hogy újra visszakerülök abba az erdőbe...
Így hát végiggondoltam mindent ami velem történt. Egészen onnan, hogy megérkeztünk...Sőt onnan, hogy elindultunk Magyarországról. Az egész út, minden egyes szavát újra átpörgettem az agyamon amíg el nem értem a házinénivel és Tommal való találkozásomig. Rájöttem, hogy amiket mondtak összefüggenek csak épp más-más szemszögből. Rájöttem, hogy ők utálják egymást...Ehhez még hozzájött az álmom...A házinénit boszorkánynak álmodtam, Tomot pedig vámpírnak...És utálják egymást...
Elgondolkodva ültem fel az ágyban és megdöbbentem amikor rájöttem, hogy ez a tény engem nem lep meg...Ja és, hogy tény ként kezelem nem pedig feltételezés ként.

 

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

2. A másodiknak Twilight-saga a címe. Nos ebben a blogban a Stephenie Meyer által megalkotott, négy regényt írom le különböző szemszögekből. Többnyire a Cullen család tagjainak szemszögéből, de lehet egyszer rászánom magam Jacobra vagy Samare...Ki tudja...
Na de itt egy kis ízelítő:

Meghallottam, hogy Bella az ajtója felé lépked így a lépcső aljához siettem és ott vártam. Kijött, majd szökdécselni kezdett, attól féltem el fog esni, őt ismerve... Mikor megláttam azt hittem, hogy minden eddigi tartózkodás sikerül sutba dobnom...
- Oké!- kezdte ellenállhatatlan hangján.- Azt hiszem, elég illedelmesen festek.- mondta. Az utolsó pillanatban kaptam utána, mielőtt leesett volna. Eltoltam, hogy újra végignézzem ezt a gyönyörűséget, majd a mellkasomhoz húztam. A testhőmérséklete ismét feltüzelt.
- Már megint tévedsz- mondtam halkan a fülébe.- Kifejezettem illetlenül nézel ki. Senkinek nem szabadna ilyen csábítóan festenie, ez egyszerűen nem tisztességes.
- Hogy csábítóan? ha gondolod, fölvehetek valami mást.- mondta és már indult is volna. Felsóhajtottam és megcsóváltam a fejem.
- Olyan bolond vagy!- mondtam és nem bírtam tovább, hogy ne érintsem meg. Óvatosan megcsókoltam a homlokát. Egy pillanatra azt hittem mentem szívinfarktust fog kapni. Teljes súlyával rám nehezedett amit nem bántam, de féltem, hogy valami baja lesz.
- Elmagyarázzam részletesen, milyen szempontból talállak csábítónak?- kérdeztem, de tudtam, hogy inkább nem akarja majd tudni. Éreztem, hogy a mélyen eltemetett vágy és szenvedély, amit olyan óvatosan eltemettem magamban, előtör. Figyeltem, hogy nehogy bántsam miközben utat engedek ennek a szenvedélynek. De hát nem bírtam tovább. Annyira gyönyörű volt és csábító...Azok az ajkak, az arca és minden egyes porcikája...
Végigsimítottam törékeny gerincén és meglepődtem, hogy hevesebben kezdem venni a levegőt. Lassan, óvatosan- hogy biztos legyek a biztonságában- előrehajoltam és megérintettem puha ajkait. Ezúttal a vágy sokkal erősebben tombolt bennem, és ez képes volt elnyomni bennem a bestiát.
Éreztem, hogy minden egyes porcikám remeg a boldogságtól, hogy az ajkaim bizseregnek. Ott akartak maradni az örökkévalóságig de Bella Összeesett.
- Bella!- Kaptam utána és szorosan magamhoz húztam. Nagyon megrémültem. Talán túl szorosan fogtam? lehet, hogy észre sem vettem és eltörtem egy csontját. De a szíve lehetetlen gyorsasággal verdesett a szívében, és ez megnyugtatott.
- Elájultam...és...tőled- hebegte még mindig kábán.
- Most mit csináljak veled?- kérdeztem kétségbeesve.- Tegnap, amikor megcsókoltalak, rám vetetted magad. Most meg, elájulsz itt nekem.- mondtam és tényleg nem tudtam mit tehetnék. A legbiztonságosabb az lett volna, ha nem csókolom meg többet, de azt nem bírtam volna ki.
Erőtlenül nevetett és még inkább rám nehezedett.
- Na, ennyit arról, hogy én mindent jól csinálok - sóhajtottam.
- Épp ez a baj.- mondta de még mindig nagyon gyengének tűnt.- Hogy nagyon is jól csinálod. Túlságosan is jól...- mondta. Jól esett a bókja de most valahogy jobban izgatott, hogy Bella visszanyerje a színét.
- Rosszul vagy?- kérdeztem.
- Nem, ez egyáltalán nem olyan ájulás. Nem tudom mi történt velem.- mondta és bűnbánó képpel ingatta meg a fejét amit nem értettem.- Azt hiszem, elfelejtettem levegőt venni.
- Nem vihetlek sehova ilyen állapotban.- mondtam aggódva.
- Jól vagyok- bizonygatta.- A családod úgyis azt fogja gondolni, hogy neme vagyok normális, úgyhogy nem mindegy?- kérdezte én meg csak a szemem forgattam. Bella, Bella...Mikor érted meg, hogy gyönyörű és ellenállhatatlan vagy?
Az arcát fürkésztem amit ő is észrevett és láttam, hogy nem érti, ezért megmagyaráztam.
- Kedvelem ezt a színt, illik a bőrödhöz- mondtam meg az igazságot. Végre sikerült rájönnöm, hogy most miért is olyan különösen észveszejtő ahogy kinéz. Ráadásul most még el is pirult amitől még szebb lett. Persze ha tud szebb lenni...
- Figyelj, én iszonyúan próbálok nem gondolni arra, amire készülünk, szóval nem mehetnénk már?- kérdezte feszülten.
- ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?
- Így van!- helyeselt én meg csak megcsóváltam a fejem.
- Egyszerűen hihetetlen vagy!- mormoltam és szorosan megöleltem. Annyira hihetetlen volt, hogy képes elfogadni azt, hogy micsoda szörnyeteg is vagyok...Annyira szerettem ezt a nőt, hogy azt szavakkal egyszerűen nem is lehetett kifejezni...
Megfogtam a kezét és úgy indultunk a furgonja felé. Bevallom kicsit zavart, hogy nem vihetem keresztül az erdőn a hátamon...De hát, nem lehetett mindent...

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

3. A harmadik címe Uralkodó vámpírok. Ez eleinte egy könyvek készült de gondoltam megosztom veletek. Remélem tetszeni fog... :)

Tartalom:

Rachel Swift élete átlagosnak ígérkezik...18 éves, gimibe jár, vannak barátai, a tanulmányi eredménye átlagos...Legalábbis azt hitte egészen addig amíg legjobb barátja, Robert Hills el nem árulja neki legféltettebb titkát...
Vajon képes megbirkózni a lány azzal a tudattal, hogy a világ sokkal több mint amennyit lát belőle? És ha igen képes elfogadni a barátját annak ami?
Rachel és Robert csodálatos kalandjai a természetfeletti világban, amitől a fiú igyekszik megvédeni barátját. De vajon képes lesz rá? Vagy nem is kellett volna elmondani mi ő? Vajon mi fog kisülni ebből a barátságból?
Akadályok milliói várnak rájuk és ők ketten véres verejtékkel küzdenek a túlélésért és egymásért...De vajon meddig?

Ízelítő:

- Persze...Csak nem értelek...- kezdte de nem bírta befejezni mert egy erős rántást éreztem a lábamban. Valami a lábam fogta és a mélyebb víz felé húzott. Annyira gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam. A számba ment egy csomó víz, az orrom is tele volt, a szemem pedig nem mertem lehunyni... Nem bírtam lenézni, hogy mi, vagy ki az aki rángat, még küzdeni sem volt időm.
Éreztem, hogy a levegőm kezd elfogyni és a szervezetem keservesen felkiáltana, hogy azonnal oxigénre van szüksége.
Aztán a következő amire emlékeztem az Rob arca volt, hogy megfogja a kezem és rángatni kezd. Valakire rávicsorgott...Vicsorgott...Aztán az a valami elengedte a lábam.
Energiám sem volt végiggondolni a vicsorgás okát, ráadásul minden elsötétült körülöttem. Hallottam néhány hangot, főleg az övét, de a szemem nem nyitottam ki,
- Rachel!- hallottam egy kis idővel később. Valami nyomást éreztem az orromon és a következő pillanatban magamhoz tértem. Öklendezve ültem fel és a számból sugárba lökődött ki a víz mint egy szökőkútból.
Gyengén estem volna újra a hátamra, de Rob elkapott és finoman lefektetett. Csak feküdtem és a szemébe néztem. Nem tudom mi történt velem de olyan kusza érzésekkel töltött el a tekintete mint azelőtt még senkié sem...
Végigsimította az ajkam én meg megremegtem. Lehunytam a szemem és olyan érzésem támadt mintha hazataláltam volna...

http://uralkodovampirok.blogspot.com/

 

Szeretettel várlak titeket ott, és remélem komiztok is :)