Legyen már vége...

2010. aug. 25. 21:12 - írta Morkunka

Nem tudom, hogy mi van velem. Végre mindjárt itt van az év eleje és képes lennék minden eddigi reményt feladni. Ahogy közeledik az első nap egyre távolabbinak és reménytelenebbnek tűnik. Félek... Talán még soha életemben nem féltem ennyire. Nem szenvedtem attól, hogy nem tudom mi van... Ahogy Rá gondolok a gyomrom élesen begörcsöl a szívem szétveri a bordáimat és a lélegzetem és a kétszeresére gyorsul... Nem szabadna így éreznem... Nem szabadna hagynom, hogy az érzés eluralkodjon rajtam amíg nem tudom, hogy Ő még mindig úgy érez -e mint tavaly. Lehet, hogy megint el kéne temetnem magamban? Lehet, hogy az egészet el kéne felejtenem és hagynom a francba, mert teljesen felesleges? De hát a remény hal meg utoljára nem? De azzal lószart sem érek ha nem kellek Neki.

Istenem... Legyen már Szeptember 1. Álljak már a szekrényemnél... Álljak már alig öt méterre Tőle, és nézzek már végre, újra azokba a csodálatos szemekbe... Istenem, kérlek, hogy szeressen... Add meg nekem ezt... Kérlek...

 

 

Miért???

2010. aug. 21. 23:00 - írta Morkunka

Azt mondják az idő begyógyítja a sebeket, vagy, hogy idővel minden jobb lesz... Sokszor ebben reménykedtem, de most valahogy csakis arra vágyom, hogy - ha nem is az idő - de az érzelmei ott ragadjanak le ahol év közben voltak.

Mégis miért kellett, hogy elszúrjam? Mégis miért nem vettem észre, hogy mit akar? Miért hittem, hogy nem vagyok neki jó? Miért voltam makacs és miért nem tudtam hinni? Miért ilyen az élet? Miért nem engedi, hogy boldog legyek? Miért fáj az, hogy nincs velem? Miért érzem, hogy már soha nem leszek boldog ha nem lehetek vele? Miért?

Csak egy pillanatot akarok az élettől amit a karjaiban tölthetek... csak egy percet amíg megcsókolhatom... Csak egy órát, hogy elmondjam mit is jelent. Csak egy napot, hogy hallgathassam szíve dobbanásait. Csak egy hetet amíg lélegzetét hallgathatom, Csak egy évet, hogy az illatát magamba szívjam... Csak az örökkévalóságot, hogy viszontszeressen...

 

 

Pillanatnyilag...

2010. aug. 17. 23:55 - írta Morkunka

Ha a szerelem csak fájdalomból áll mi értelme érezni? Ha a szerelem csak összetöri a szíved minek szeretni? Ha a szerelem csak tönkre teszi az életed akkor miért van az élet? Ha szerethetsz de nem  szerethetnek viszont akkor mi értelme, hogy fellángoljon ez az érzés? És mégis mi értelme élni a nélkül, hogy azt a boldogságot átéld valaki mellett? Mégis milyen unalmas lenne az élet ha egyszer az életben nem szeretnél valakit? Ha csak egyszer tapasztalod meg az is mély nyomot hagy az életedben és a személyiségedben... Ha csak egyszer érzed azt, hogy valakiért meghalnál már megérte élni... De amikor szenvedsz miatta és tudod, hogy soha nem kellenél neki akkor úgy érzed nincs értelme élni, hogy nincs tovább. Nincs is miért ezen a világon lenned hiszen csak azért élsz, hogy őt boldoggá tedd... De ez lehetelten ha ő ezt nem akarja, így nincs célod amiért még küzdj a fájdalommal és a bánattal... Nincs miért tovább küzdeni az élet vad hullámaival mert az akit szeretsz nem tud megvédeni és te nem tudod megadni neki azt amire vágyik...

Sokminden így egyszerre...

2010. aug. 17. 11:20 - írta Morkunka

Először is amit le szeretnék írni az egy kérés lenne azoknak akik olvassák a blogjaim közül bármelyiket!!!

Egy hatalmas kérésem lenne azoknak az irányába akiknek van hozzá kedvük. A 3b lakás című blogomból szeretném ha könyv lenne, viszont ahhoz kéne egy könyvborító. Arra gondoltam, hogy ti segíthetnétek nekem ebben! :) Ha van bármilyen ötletetek ( ami egyedi és nem pedig a netről elmentett kép) akkor írjátok meg komiban és megadom az e - mail címem, hogy el tudjátok nekem küldeni! :)

Na mit szóltok?

A legjobb három ( ami nekem tetszik) kapnak valamit jutalmat... Hogy mit, arról fogalmam sincs XD Mit szeretnétek kapni???

Aztán a másik dolog amivel kapcsolatban írok az az életkedvem XD Nagyon vicces ami mostanában rám tört. Oké, per pillanat szomorkodom és sírni akarok mert nem tudom, hogy szeret - e. Alig várom, hogy az első nap legyen a suliban mert az az első pillanat amikor meglátjuk egymást sorsdöntő lesz. Ha akkor a szemembe néz abból én mindent tudni fogok... Ha pedig rám se néz... nos akkor is. De egyenesen rettegek attól, hogy mi lesz ha a rosszabbik fog kisülni. Bele fogok pusztulni ha a saját hülyeségem miatt kell elveszítenem egy olyan valakit akinek mindent megadnék az életben... Szeretem és nem akarom, hogy ő ne szeressen...

Aztán tegnap vagy tegnap előtt, nem is tudom, rám tört a konyhában való munkálkodás. Azt tudni kell rólam, hogy eddig még csak a konyha közelébe sem mentem ha főzésről vagy sütésről volt szó XD De ma én csinálok ebédet és fincs szakállas pogácsát... Kíváncsi vagyok, hogy a családban ki fog életben maradni XD Na jó... a tegnapi halrudacskámra azért büszke lehetek!!! :D Na jó... A lényeg, hogy én - aki világéletében utálta a konyhát - most kaját csinál.
Hogy miért? Nem tudom, talán azért ha esetleg összejönne nekem is Vele akkor el tudjam kényeztetni... Na ez az ami szerintem egyáltalán nem normális dolog XD

Oké befogtam XD majd ha megint rohamom lesz jelentkezem, de legkésőbb akkor ha tájékoztatni tudlak titeket a kaja minőségéról XD

Addig is! Akit érdekel csináljon nekem borítót :D Plíííííííííííííííízzzzz!!!!

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/