
Nem tudom miért, de egyre többet gondolkodok azon, hogy nekem nem ott van a helyem ahol vagyok... Hogy valahol máshol kéne lennem mert itt egyedül vagyok...
Vannak barátaim és szeretem is őket... ahogy a családomat is... De nem érzem magam egésznek... Nem érzem azt, hogy érvényesülni tudnék... Úgy érzem valakire szükségem van... Valakire aki mellett teljes, egész lehetek.
Úgy érzem, hogy egy másik helyen vár rám valaki aki boldoggá tehet... Hogy ezen a helyen egymásra találhatunk és rájövünk, hogy egymásra vártunk egészen eddig...
És akárhányszor erre gondolok, újra és újra Budapest villan az agyamba az én egyetlen manómmal... Még ha nem is tud a létezésemről... Pedig szívesen felvenném vele a kapcsolatot... Minden vágyam... de nem tudom hogyan, hiszen tuti rengetegen írnak neki és azt hinni, hogy csak üres szavak... Hogy egy csomó más lány is ugyanezeket mondja neki... Hogy semmi extra nincs abban amit mondok...
Mindig elképzelem, hogy a róla és a csapatról szóló blogom ( vagy ez ) valahogy eljut hozzá, elolvassa és meg akar ismerni... Pont mint a mesében... Szép álom nem??? Csak kár, hogy álom és nem a valóság...
De legalább megvannak a céljaim az életben amiért küzdhetek...
1. Híressé válni egy könyvvel... Mo. legfiatalabb írónője... :) ( ne hogy hangzik? )
2. Megtalálni őt és azt a helyet ahol a lelkem másik fele kóborol...
3. Megismerkedni vele és meseszerű életet élni...