Tévedtem

Tévedtem...

Azt hittem, hogy ez a szerelem is hamar el fog múlni...De a jelek szerint jobban szerelmes vagyok mint azt először gondoltam.

Fáj...

Most már jobban érzem mint először...Fáj, hiszen elsétál mellettem a folyosón...Úgy néz levegőnek mintha én nem is lennék ott...Ha nem vagyok a barátnőimmel hirtelen ott terem a semmiből...Persze ha én odamegyek akkor egy fél perc után " bocs de megyek"....

De ha nem akar velem barátkozni akkor miért mondta? Miért mondta el, hogy fontos barát vagyok neki de ennyi? Miért mondta, hogy maradjunk barátok? Miért kért ilyenre ha ő nem is akarja???

Apró tárgy

Ismét megszállt az ihlet, és úgy gondoltam megosztom veletek amit még régebben magyarórán alkottam. Remélem tetszeni fog! A komikat pedig nagyon várom!!!!

******************************************************************************************

Egy XIX. századi, Londontól nem mesze fekvő falucskában járunk. A házak kicsit rozzantak, az állatok elbújtak hiszen kezdett hideg lenni.
Ősz van. A dombos táj különféle színekben pompázik, a földutak sárosak a sok esőtől.  A távolban egy halastó látszik, amin megcsillan a lemenő nap sugara. A nap narancssárgára festi az eget és ez a szín kiemeli a dombok csodálatos színeit. A távolban apró, fekete pontoknak látszó madarak repülnek majd eltűnnek a távolban. A halastó vize nyugodt...A nádas is csak csendesen zörög a lágy fuvallattól és csak néha lehet hallani egy egy kacsa hangját.
A vízpart mellett egy férfi és egy nő áll. Csönd van. Egyikük sem tudja, hogy mit akart mondani. A férfi idegesen piszkálja az ingujját, a nő pedig egyik lábáról a másikra áll türelmetlenségében. Várja, hogy végre megszólaljon az úr hiszen ő rángatta ki a házából, oly nagy türelmetlenséggel. Most pedig csak áll és a nő szemeibe bámul...Nem tudta mit kezdjen...Nem tudta, hogyan tudna segíteni a férfinek, hiszen látta, hogy mennyire ideges.
Aztán közvetlen mellettük egy kerékpáros halad el. A nagy csend után ez a hang mindkettőjüket megijeszti. A hölgy ijedtében egy picit megugrik a férfi pedig megcsóválja a fejét mintha most tért volna magához valami fura álomból. A nő közelebb lép a férfihoz, hátha az végre megszólal. Bátorítani próbálta és ez látszólag siketült is hiszen, az úr bátorságot merít, és matatni kezd a zsebében. Most már a nőben és forrni kezdett a kíváncsiság. Érezte ahogy a testében egyre csak nő a kérdés: "vajon mit akar?"
Aztán a férfi arcán először az ijedség söpört át de miután megtalálta amit keresett újra a megkönnyebbülés vette át a hatalmat az arcán. Kivette az apró tárgyat és szerelme felé emelte. A férfi kíváncsian várta, hogy hogyan fog reagálni az a nő akit mindennél jobban szeretett. A nő szíve hatalmasat dobbant és a lélegzete is elakadt mikor meglátta a tárgyat a férfi kezében...

Szerelmes számok

http://www.youtube.com/watch?v=Ms9M54IGdlw&feature=related Mester Tamás: Altass el

http://www.youtube.com/watch?v=NTXVfleNVfU AFC: Játszol velem

Depresszió: Egymás iránt <3 http://www.youtube.com/watch?v=vQMzywvmXvA

Tankcsapda: Föld és ég  http://www.youtube.com/watch?v=-1dHjHOyiTg

Pokolgép: Hozzád szólok http://www.youtube.com/watch?v=5bnCDV6YzQo&feature=related

itt és most http://www.youtube.com/watch?v=EsAXCvIEVNA

Hát most ennyi...De azt hiszem még egy rakás számot fel tudnék rakni XD Na mind1...Remélem tetszenek...

Ajánlás!!!

Szerintem ez a szám nagyon jó!! Nem tudom miért tetszik hiszen nem igazán az én stílusom...de ez a szöveg...Mintha belőlem jönne...

Hallgassátok!!!

http://www.youtube.com/watch?v=Pd85vmky3Iw

Köszönöm!!!!!!!!

Azt hiszem valamivel jobban vagyok...Mármint már nem kapok sírógörcsöt minden egyes emléktől...

Először mindenről csakis ő jutott eszembe és persze sírtam de aztán jobb lett valamivel. A következő lépés az volt, hogy már csak a szerelmes számoktól sírtam, ja és úgy félnaponként rám jött egy hosszabb sírógörcs...De aztán elmentem a barátaimmal beszélgetni és anyuval könyvet venni így jobba lett. Most már nem kezdek sírni, és tegnap elkapott egy olyan érzés, hogy legszívesebben megölelném és megköszönném neki a dolgot! Hogy miért?

Hát mert egész idáig csak egy lány voltam aki úgy érezte, hogy belűről egy fekete lyuk...Az utolsó szerelmi csalódásom annyira megviselt, hogy elhatároztam, hogy soha többet nem akarok szenvedni így elkezdtem elzárni az érzéseimet. Az évek során ez a módszer olyan "tökéletes" lett, hogy szinte semmilyen érzelem nem maradt meg bennem. Ha boldog voltam azt persze kimutattam meg minden de a sírást akkor is lenyeltem. Aztán nem tudtam szerelmes lenni meg semmi és akkor jött Tamás újra dobogott a szívem és éreztem, hogy élek...Igaz, hogy utána a padlóra kerültem...és még most sem tudtam teljesen felállni de legalább újra élekk és érzek!!! és készen állok arra, hogy újra szeressen valaki!!!!!!!!!!!!!

Csurog a könny

Csurog a könny le az arcon,

Csurog, hisz elvesztette a harcot.

Egyre csak ömlik mert valami nincs,

Elveszett egy életet érő kincs.

Összetört egy kicsi szív

és helyén ott marad a kín.

A szenvedés belül szorít

és a szem egyre csak sír.

Fáj hiszen mindennél jobban szeretem,

De ő nem, így inkább magamban eltemetem.

Csurog a könny le az arcon,

Csak csurog hisz elvesztette ezt a harcot...

Vihar

Csak ültem az ablakban és figyeltem, ahogy az esőcseppek lecsurognak az ablakom. A fejemet az üvegnek támasztottam és minden egyes cseppet alaposan megvizsgáltam. Az ujjammal követtem az ég egyik könnycseppjének útját aztán a kezem erőtlenül zuhant az ölembe. A fájdalom átjárta a testemet és úgy éreztem minden egyes zsigeremet kínozza. Képtelen voltam bármelyik tagomat is megmozdítani, vagy akár letörölni a folyamatosan csurgó könnyeimet. Nem is érdekelt hiszen egyedül voltam így bátran utat engedtem a könnyeimnek. A könnyeknek amik úgy csurogtak a szememből mint a folyóvíz a magas hegyről. Az ég hatalmasat csattant és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a szívem ketté hasad a bánattól.
Attól a bánattól amit ő okozott. Végre újra szerelmes voltam. Sok idő után újra dobogni éreztem a szívem erre tessék...Ahogy újra életre kelt, valaki a sárba dobta és jó sokszor megtaposta. Akárhányszor elkerült a folyosón, vagy mikor rajtam keresi a barátnőimet...Minden egyes alkalommal mikor látom és tudom, hogy nem szeret...A szívemen újabb seb keletkezett vagy egy régi felszakadt.
Az eső még mindig zuhogott...Halkan kopogott az ablakon és úgy éreztem, hogy soha többet nem fog kisütni a nap...

Egy-két fénykép

Itt van pár fénykép amit én csináltam. Remélem van amelyik elnyeri majd a tetszéseteket!

Szerelmes levél

Nem tudom, hogy is kezdhetnék bele ebbe az egészbe...Tudod nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit is kéne csinálnom, vagy, hogy csinálnom kellene valamit.
Nagyon sokat sírtam...Komolyan régen sírtam ennyit és azt hittem ha végre megint szerelmes leszek akkor boldog leszek és nem kell szenvednem...Hát tévedtem...
Na de gondolom te ebből nem értesz semmit...Hogy is értenél mikor te folyton Lucát keresed és nem engem...Akárhányszor odajössz hozzám folyton másokat keresel. Soha nem azért jössz oda, hogy velem beszélgess. Tudod te, hogy ez milyen rossz nekem?? Igazán szeretnélek megérteni de nem tudlak...
És igen...Én kértem meg Szilvit, hogy kérdezze meg tőled, hogy mit gondolsz rólam...De te tényleg nem jöttél rá, hogy miért kérdezte? Azért egy halvány sejtésed csak volt....
Az fáj a legjobban, hogy te teljesen levegőnek nézel...Mindenki fontosabb neked mint én. Oké, tudom, hogy nincs jogom ilyeneket gondolni mivel te nem akarsz tőlem semmit...Pont ez fáj...
Nagyon sokáig letagadtam magamban azt az érzést, hogy szeretlek. Hogy miért?Hát mert két barátnőmnek is tetszettél. Azt hittem, hogy én simán félre tudok állni de ezt meguntam. Sokszor megcsináltam ezt magammal és most túlságosan is fájna lemondanom a szerelemről...Pedig nagyon úgy fest, hogy ezt kell tennem hiszen ez a szerelem  nem lelt viszonzásra...

Sajnálom, hogy ezt az egészet így rád zúdítottam de egyszerűen nem bírtam tovább magamban tartani...

Elegem van

Most már tényleg elegem van az életemből...Petin szerencsére teljesen túl vagyok és nem érzek semmi különös bizsergést ha a közelemben van...De Tamás...

Elegem van...

Jobban szeretem mint eddig bárkit...Vágyom rá. Arra, hogy átöleljen és megsimogassa a hátam, és közben puszit nyomjon az arcomra. Szeretném ha észrevenne és nem hinni azt, hogy csak barátként tekintek rá...
De ma is meg tegnap is..Áh komolyan én már kezdem azt hinni, hogy az összes hapsi egy begyöpösödött kis farok...

Odajön, hátúrról megfogja a derekam, hogy megijesszen és mikor felé fordulok akkor a barátnőimet keresi...De mindig ezt csinálja...Ja és azt mondta az egyik barátnőmnek(akivel nagyon jóban vagyok és nem az aki régebben flörtölt Tamással), hogy kedves vagyok és szeret velem beszélgetni....

Istenem ez most komoly?

és akkor egyik nap megkérdezi, hogy nem tudom-e, hogy Szilvi miért kérdezte meg...Komolyan ennyire hülye mint a segg???

És akkor ma...Nem elég, hogy olyan szarul vagyok mint még soha (hányinger stb) még ő is kiakaszt...
Reggel látja, hogy jövök és nem jön  oda de mikor megjött Luca akkor rögtön odatolta a képét...Azt hittem bemosok a gyereknek...Ennyire vak, vagy ennyire szemét?

Elegem van...Sírva rohantam ki nyelvtanról mert egyszer csak elkapott ez a hülye érzés és felgyülemlett bennem ez az egész hülyeség, plusz a szarul lét...

Lehet, hogy meg kéne beszélnem Tamással ezt az egészet de nem hiszem, hogy különösebb igényt fordítana a társaságomra...

Nagyjából ezt érzem...--->http://www.youtube.com/watch?v=xKCek6_dB0M&NR=1

Újra a fedélzeten?

Szóval szavazzatok  és azt, hogy miről is azt is a következő linken olvashatjátok!!!

Előre is köszi!

:)

http://afcsztori.blogzona.hu/archives/2010/05/02/Szerintetek/