Bezárkózva?

Nézzetek be!!!!

Árnyékban a fény (Amandás blog!)

My life without wall

Aki szerette a történeteket...

Az a blog amit állandóan írok szívesen várja a látogatókat és a kommenteket!!! Szóval ha van kedved akkor nézz be, egy jó kis misztikus sztorira!!!

Amiket nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon RITKÁN írok!

http://lisameetafc.blogspot.com/

http://afcszerelem.blogspot.com/

Plusz a naplós blogom!!!

http://mylifewithoutwall.blogspot.com/

Költözés

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy elköltözöm egy másik blogra.... Remélem nem harapjátok le a fejem érte...

És azért sem ha azt mondom, hogy egyik blogomat sem fogom tovább írni... Mindegyiket abbahagyom mert egyszerűen nincs rá időm, ráadásul úgy érzem, hogy érzelmileg és mindenhogy túlnőttem rajtuk és többre is képes lennék...

Ne haragudjatok rám... Az egyetlen blog amit tovább írok az a naplóm és a könyves blogom lesz...

A megértéseteket nagyon köszönöm!!!!

http://mylifewithoutwall.blogspot.com/

Új kedvenc szám! :)

Mostanában nagyon megszerettem ezt a számot. Mikor először hallottam azonnal beleszerettem. Szerintem egyszerűen gyönyörű, szenvedélyes és szomorú...

IMÁDOM *.*

Itt van a dalszöveg is ha érdekel :D Szerintem érdemes elolvasni  (L)

Snuff (Kifújt)

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence, and leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage for what resembles rage again...

So if you love me, let me go. And run away before I know.
My heart is just too dark to care. I can't destroy what isn't there.
Deliver me into my Fate - If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you...
My smile was taken long ago / If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart... when you refused to fight

So save your breath, I will not hear. I think I made it very clear.
You couldn't hate enough to love. Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend. Then I could hurt you in the end.
I never claimed to be a Saint...
My own was banished long ago / It took the Death of Hope to let you go

So Break Yourself Against My Stones
And Spit Your Pity In My Soul
You Never Needed Any Help
You Sold Me Out To Save Yourself
And I Won't Listen To Your Shame
You Ran Away - You're All The Same
Angels Lie To Keep Control...
My Love Was Punished Long Ago
If You Still Care, Don't Ever Let Me Know
If you still care, don't ever let me know...

_________________________________________________________________________________

 

Temesd titkaid a bőrömbe-
Te ártatlanul kerülsz majd ki
És magamra maradok a bűnökkel.
A levegő körülöttem ketrecnek hat,
És a szerelem csak álca
Ami leplezi a dühöt

 

Ha tényleg szeretsz, engedj el
És fuss, mielőtt rájönnék
A szívem túl sötét, hogy érdekeljen
 nem tudom elpusztítani, ami nincs itt.
Tartsd meg bennem a hitet-
Ha egyedül vagyok, nem tudok gyűlölni.
Nem érdemellek meg
A mosolyom már rég tovatűnt
Ha még változhatok, remélem sose tudom meg.

 

Még mindig megcsókolom a leveleid
És őzöm őket magamban, minden csókot megízlelve
Nem tudok szembenézni az élettel a fényed nélkül
De mindez darabokra szakadt…
Mikor megtagadtad a harcot

 

Ne fáradj, nem fogom meghallani
Azt hittem, tisztáztam:
Nem tudsz eléggé gyűlölni ahhoz, hogy szeress.
Ez elég kellett volna legyen?
Csak azt kívánom, bárcsak ne lettél volna a barátom
Akkor képes lettem volna bántani a végén.
Soha nem tartottam magam szentnek
Azt már száműztem magamból rég
A halál a reményem, hogy el tudlak engedni

 

Törd össze magad a falaimon
Köpd a szánalmad a lelkembe
Sose volt szükséged segítségre
Eladtál, hogy magadat mentsd
Nem hallgatok többé a szégyenedre
Elfuthatsz- de ugyanaz maradsz
Az angyalok hazudnak, hogy rendet tartsanak
A szerelmem már rég elnyerte büntetését
Ha téged még érdekel, nem akarok tudni róla.

 

Ha téged még érdekel, ne hagyd, hogy megtudjam.

Szemek csillogása *.* :D

Sziasztok!

Jaj hát igazából nem is tudom, hol kezdjem XD Először is aki olvassa a többi blogom annak szólnék, hogy nem valószínű, hogy mostanában lesz kövi rész mert teljesen el vagyok havazva és egyszerűen nincs időm. Maximum majd a hétvégén lesznek új részek... addig is türelem :D

És hát a jó rész ( leg is nekem ).

Ma francia előtt beszéltem vele egy keveset és akkor is a szemembe nézett és annyira édesen mosolygott... Ó anyám azt a mosolyt én nem tudom elmagyarázni nektek de iszonyatosan édes. Sztem a legédesebb mosoly ami a világon van :D

Na és szóval dumáltunk és megint a számat is nézte ( ami még mindig nem jelent semmit de nem baj XD ) Na és akkor szivatott valakit én mosolyogtam és fél szemmel nézett rám, hogy nevetek-e és mikor látta, hogy igen megint rám mosolygott és ahw *.*

Aztán együtt kellett dolgoznunk francián és egy könyvből és akkor is kérdezett valamit és mikor felnéztem a szemembe nézett és olyan furán csillogott neki... Tudjátok mintha magamat látnám :D Ilyenkor mi van? Én annyira rohadtul bizonytalan vagyok... Viszont most volt lehetőségem valamennyire tudatni vele, hogy teljesen oda vagyok érte ( ja meg vissza XD) és remélem, hogy ha én is tetszem neki akkor vette a lapot és akkor lesz valami mert én már teljesen totálisan megőrülök, hogy végre hozzábújjak és a karjaiban tartson vagy épp megcsókoljon. Ja és most is úgy ütögetem a billentyűt örömömben mint aki egy idióta szal nagyon viccesen festek és ne akarjatok látni XD

( levegővétel XD)

Szóval asszem kb ennyi lenne mára :D Remélem nem untatok még meg :D Ha igen csak szóljatok :D

Mi történt???

Most mi van? Nekem eltűntek a kedvenc blogok... Mármint nincs olyan, hogy " Kedvenc blogok" ... Ha olvasok kedvencnek jelölthetem meg minden de ennyi... Csak nekem szarakodik vagy nektek is????

Istenem, istenem, istenem... *.*

Sziasztok!

wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Na milyen a reagálásom XD

Szóval az egész úgy volt, hogy... Reggel is láttam már :D Aztán a nap folyamán többször és olyan gyomorrángásom volt, hogy ha nem uralkodom magamon simán rohanhatok a klotyóra hányni XD

Na de a lényeg az a Francia órán volt :D De még milyen jó volt ez az óra... wáááá

MELLETTEM ÜL!!!!!!

Átérzitek??? Mellettem ül, alig pár centire volt a keze az enyémtől :D Ja és óra előtt is dumáltunk... És nem én kezdeményeztem :D És a szemembe nézett és egyszer ránézett a számra is :D Na jó... ez a számra nézés semmit sem jelent XD De akkor is... ááááááhh

És órán is dumáltunk... folyton kérdezgetett, hogy mit, hogy kell... Meg mondta nekem a megjegyzéseit XD

Vicces mert tavaly soha nem osztotta... Oké lehet, hogy ilyen napja volt vagy valami és csak  gondolta ; miért ne dumáljak" és csak én ültem mellette és ennyi...

De akkor is... Ahogy a szemembe nézett és az az édes kis ici pici szőr az állán ami olyan édes... ahw... meg ahogy bólogat és közben arin kidugja kicsit a nyelvét...  Ó anyám... De akkor is azok a szemek XD

Na jó... mielőtt szétolvad a gépem meg én is abbahagyom :D Csak gondoltam elmondom, hogy mi is történt... :)

*.*

Sziasztok!

Hát azt hiszem a könnyeim kerülgetnek és hamarosan ki is folynak a szememből, lecsurognak az arcomon és eláztatnak, rengeteg zsebkendőt...

Na itt mit reagáltok?? :D

Igaz, hogy így van de az ÖRÖMTŐL!!!!!!!

Most is itt pattogok a székben ahogy megint és megint eszembe jut a ma reggel.... Jaj istenem... wáááá... Pill... kicsit összeszedem az agyam... Valahol elvesztettem a suliban XD

Szóval... Felértem a szekrényhez, ugye nekik is ott van... Egy B-s sincs... hát jó... Aztán felmegyek a termemhez, beszélgetek haverokkal meg minden, egyikkel lemegyünk szekrényhez...

Ott állt előttem teljes életnagyságban... A szívem majd kiszakad a helyéről, izzadok és vörösödöm, alig kapok levegőt olyan mintha zihálnék és nem tudtam levenni Róla a szemem... :D

Nem vett észre...

Elmentünk majdnem mellettük a WC felé... Nem néztem rá de éreztem... tudtam, hogy néz és végig azon imádkoztam, hogy el ne essek... " Csak el ne ess... nem lehet mert néz.. Istenem a szemei"

Kb ez ment a fejemben öt percen keresztül XD

Aztán felmentünk a terembe... első óra... utána vonulás le mert évnyitó.. király.. MI előbb mentünk elsők voltunk így a tornaterem előtt vártunk. Arra felé álltam ahonnan az emberek jönnek ( ez most tényleg nem a Szamos miatt XD ) Aztán egyszer csak " Baszki ez a haverja"

Azonnal elkezdtem keresni de még nem volt ott... A barátnőm is keresni kezdte és akkor megláttam. Én hülye elfordultam és csak szégyenlősen lestem oda... Három hónap után alig 7 méterre állt tőlem... egy levegőt szívtunk és ajj... Egy magas ember állt előtte és mikor odanéztem pont rám nézett és ágaskodott, hogy a csávó válla fölött átlásson. Csak egy másodpercre, de egymásra szemébe néztünk és mindketten szégyenlősen elfordultunk...

És akkor...

Elindulnak.

Minden testrészem megfeszül, remegek, úgy érzem ha meg kell szólalnom tuti kijön a reggelim...

Eljön mellettem.

Nézem.

Nem néz...

Aztán a legeslegutolsó pillanatban rám néz.

Bólint és a szemembe nézve : " Szia!"

Én meg: "Sziaaa!"

a mosoly a pofámon attól, hogy rám nézett kb akkora lett, hogy a halántékomon is elért... így hát végül is rámosolyogtam XD

Aztán bementünk a terembe és ott egy darabig szembe voltam vele... De először nem... csak azt vettem észre, hogy szemben vagyunk és megint egy pillanatra néz... Ahhhwwww....

Tudom, hogy nem nagy cucc és egyáltalán nem jelent sokat... Sőt biztos, hogy nem, de legalább emlékszik rám, hogy ismer... és én ettől a világ legboldogabb embere vagyok.....

wááááááááááááááááááááááááááááááááááááá ( most éppen sikítok XD)

Képek amik közel állnak hozzám

Kedvenc Evanescence dalszövegek

You - Te

A szavak kimerültek ebből a ceruzából
Kedves szavak, amiket neked szánok
És nem tudok aludni
Szükségem van rá, hogy mondjam:
Jó éjt!

Mikor együtt vagyunk, tökéletesen érzem magam
Mikor elszakítanak tőled, darabokra hullok
Minden amit mondassz, számomra szent
A szemeid olyan kékek
Nem tudok máshova nézni
Mikor csendben fekszünk
Suttogod nekem:

Amy, gyere hozzám feleségül
Igérd, hogy mindig velem fogsz maradni
Oh, nem kell kérned
Tudod, te vagy minden amiért élek
Tudod meghalnék csak hogy az enyém legyél
Veled maradok
Valahogy meg fogom mutatni
Hogy te vagy az éjjeli égboltom
Mögötted rendbejöttem
Most melletted fogok talpra állni

Nagyon sok éjen, azért sírtam hogy aludhassak
Most hogy szeretsz, szeretem magam
Sose gondoltam, hogy ezt mondanám
Sose gondoltam, hogy itt lehetsz.

October - Október

Nem tudok továbbmenni többé
Elbukok előtted
Itt vagyok
Semmit nem hagytam hátra
Habár megpróbáltam felejteni
Te vagy minden ami én vagyok
Vigyél haza.
Ezért kűzdök
Összetörten
Élettelenül
Feladom
Te vagy az egyetlen erősségem
Nélküled
Nem tudok továbbmenni
Többé
Mindig újra.

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

Nem tudok továbbmenni többé
Neked adom magam
Sajnálom
Sajnálom
Nagy keserűségemben
Nem veszem észre
Hogy ez mind valódi és igaz
Minden, amire szükségem van te vagy
Mikor az éj rámhullik
Nem fogom lehunyni a szemem
Ébren maradok
És erős vagy
Nem tudok tovább hazudni
Elbukok előtted
Sajnálom
Sajnálom

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

Folyamatosan semmibeveszem
Hogy a fájdalom elpusztít engem
Ez az idő túl mélyen belémég
Többé nem tévedek el.

Az egyetlen reményem
(Mindig próbáltam)
Az egyetlen békém
(elmenni tőled)
Az egyetlen örömöm
Az egyetlen erősségem
(Elmerülök bővelkedő bájodban)
Egyetlen hatalmam
Egyetlen életem
(És a szerelem ott van ahol én)
Az egyetlen szerelmem.

...

Why?

Nem tudom miért de úgy éreztem írnom kell egy levelet Neki... Meg is írtam... Basszus kerek, három és negyed (XD) oldal lett... Leírtam benne mindent ami "velünk" történt és, hogy mit éreztem akkor... Normális vagyok??? Hát szerintem egyáltalán nem... Mondjuk millió % hogy nem fogja látni... tuti, hogy nem adom oda. Még ha szeretném is, hogy lássa, iszonyat hülyén jönne ki ha a kezébe nyomnám; Tessék olvasd el! Ne kérdezz semmit, mindent érteni fogsz, mert rajta van!"

Na hát igen... kicsit sem nézne birkának... De az is én vagyok... De csak azért vagyok olyan mert szeretem őt. De akkor sem vagyok hülye. Nem fogok szerelmesleveleket osztogatni, feleslegesen, hogy utána az egész évfolyam rajtam röhögjön...

De tulajdonképpen akkor miért is írtam meg? Fogalmam sincs... vagyis van. Egy idióta, eszement, őrült vagyok XD

De egyszerűen és röviden csak; Szerelmes...

Miattad

• Miattad nézem minden este a csillagokat, mert szemed csillogására emlékeztetnek.

• Miattad nem alszom éjjel, és miattad vannak a legédesebb, legszebb álmaim.

• Miattad élek és miattad haldoklom
  

• Miattad fuldoklom, és miattad lélegzem.

• Miattad félek a holnaptól és miattad várom, hogy reggel felkeljen a Nap.

• Miattad látom szépnek az életet és miattad akarok meghalni ha nem szeretsz.

• Miattad vagyok boldog és szomorú.

• Miattad tudom, milyen az igaz szerelem és a szenvedés
  

• Miattad bármiért harcolnék

• Miattad meg is halnék.

Nem engedem el! Nem engedlek el!

(Miközben írtam ezt hallgattam)

A gombóc csak egyre nő a torkomban, a fejem hasogat és a gyomromban a bogarak először pillangóra majd most már madarakká nőtték ki magukat, az izgalomtól... Rettegek és már többször is megfordult a fejemben, hogy nem szabadna belemennem ebbe az egészbe. De aztán rájövök, hogy küzdelem nélkül soha nem fogom megkapni azt amire vágyom. És per pillanat nem vágyom semmi másra, csak rá... Tudom, hogy iszonyat nevetségesen hangzik ez az egész hiszen még 17 sem vagyok... De ezt az ember érzi nem?

Nem tudom, hogy, hogyan lehetne elmagyarázni ezt az érzést... Olyan mintha tudnám, hogy Ő az... Szükségem van rá ahhoz, hogy lélegezhessek, és, hogy élhessek... Mintha a lelkem tudná, hogy nekem rá van szükségem...  Mi ez? Ez lenne a szerelem? Mert tudom, hogy szeretem de nekem ez valahogy sokkal többet jelent puszta szerelemnél... Ez az érzés visszaadta az életem még akkor is ha szenvedek... Szenvedek mert nem tudom, hogy ha elfelejtett képes leszek - e visszahódítani... Hogy újra belém szeressen...

Szükségem van rá... Szükségem az élethez... Szükségem mint az oxigénre vagy vízre, még ha nyálas, könyvben olvasott szövegnek is hangzik. Nem hittem, hogy ilyen érzés tényleg létezik... Azt hittem költői túlzás és ennyire nem lehet szeretni... De kiderült, hogy a Világ és én vagyok túl kicsi, nem pedig az érzések amit egy másik ember felé táplálhatunk... Szeretni a világ legcsodálatosabb dolga. Szeretni, adni, boldoggá tenni valakit . Lesni minden kívánságát és megtenni érte bármit. Szeretni, hogy szeressenek. Érezni, hogy élhessünk. Csókolni, hogy csókoljanak, ölelni, hogy öleljenek és simogatni, hogy simogassanak... Látni valakit, hogy lássanak. Tudni, hogy mellette biztonságban vagy és megóv, tudni, hogy hozzá bármikor fordulhatsz, ő segít. Önbizalmat ad a támasza... a szerelme a támasz és a karjai ölelése.

Ez a szerelem? Mert akkor én örökre szerelmes akarok lenni ebbe a fiúba. Soha nem akarom elfelejteni ezt az érzést amit a puszta gondolatától érzek. Még akkor sem ha egyáltalán nem biztos, hogy egyszer is a karjaiban lehetek, vagy érezhetem az ajkait az enyémen. Semmi sem biztos de én akkor is szeretni akarom! És szeretem is! És semmi áron sem fogom elengedni! Nem... ha fáj és belepusztulok, akkor sem...

Elhamarkodott döntés

Csak sétál és sétált a folyó partján. Már jócskán elhagyta azt a környéket ami még biztonságot nyújtott volna a számára. De nem érdekelte. Nem akarta, hogy most bárki is zavarja... Egyedül akart lenni és semmivel sem törődni. Az egész életét egy kudarcnak érezte és nem hitte, hogy ezt bármikor helyre lehetne hozni. Elrontotta. Ehhez semmi kétség sem fért. Nem kellett volna elmondania neki. Ha megtartja magának a valódi érzéseit akkor nem veszíti el a legjobb barátját...

- Barát? - suttogta gúnyosan magának, miközben elrúgott egy követ. Felsóhajtva megállt és a lemenő Napot kezdte fürkészni. Gyönyörű volt ahogy narancssárgára festette a körülötte elterülő eget és minden mást. A vízen aranyszínen játszott a fénye és megnyugtatóan hullámzott.

Ebben a pillanatban elhitte, hogy az élet szép is lehet. A természet olyan csodálatos és békés volt, hogy egy pillanatra elhitte, hogy akár a helyzet amibe keveredett, az is válhat ilyen lenyűgözővé.

- Képtelenség... - suttogta újra maga elé és szomorúan lehajtotta a fejét. A hajába belekapott a szél és a vékony nyári ruhája is lengedezni kezdett.

Újra a Napra emelte a szemét és némi választ várt a fejében kavargó kérdésekre. Persze tudta, hogy ez teljen képtelenség, de már nem tudott kivel beszélni. Az egyetlen barátját ma vesztette el, csak azért mert ő nem volt képes parancsolni az érzéseinek.

Miért nem tudtam csöndben maradni? Miért nem tartottam meg magamnak azokat amiket érzek? Akkor talán még most is nála lehetnénk és átbeszélgetnénk az éjszakát, ahogy mindig.

Egy könnycsepp elszakadt a régóta gyűlő többi nedvességtől a lány szemében. Lassan csurgott le az arcán, ezzel megmutatva, hogy valójában mit rejteget a szíve. Elárulta új barátjának - a Napnak -, hogy rettenetesen fáj neki ami ma történt.

Visszaemlékezett ahogy elhatározta magát és elindult a fiúhoz akibe évek óta szerelmes volt. Bátorságot gyűjtött, bár nem tudta, hogy honnan származik. A keze sem remegett mikor kopogtatott az ajtón, végig sem gondolta mit fog tenni, vagy mondani. Csak a pillanatnak akart élni.

A fiú ajtót nyitott. A lány szájából úgy ömlöttek ki a szavak mintha valaki ivás közben kinyitja azt. De nem érdekelte. Végig a fiú szemébe nézett aki többször is meglepetten bámult a hadaró lányra.

Csöndben hallgatta végig minden szavát és ha akart sem tudott volna mit mondani. És mikor sor kerülhetett volna arra, hogy szóra nyithassa a száját, ő még mindig csak a lányt bámulta. Hosszú percek teltek el így és a lány az hitte, hogy ott helyben fog meghalni.  Nem tudott tovább várni így elrohant, és ott kötött ki ahol jelen pillanatban is állt.

Sokszor járt ide ha valami nyomta a szívét... De ezúttal összetörték azt és a levegővétel is nehezen ment.

- Az istenért is, szeretlek! - mondta és a teste elgyengülve összecsuklott. Vagyis a lány arra számított, hogy hamarosan a fűben fog feküdni és valószínűleg mindene sajogni fog az eséstől.

De ehelyett két biztonságot nyújtó, ismerős kar közt találta magát, amik úgy szorították, mintha a világ minden gonoszságától meg akarnák óvni. Csodálkozva fordult a karok tulajdonosa felé.

A fiú csak mosolyogva fürkészte a lány arcát és szembefordította magával. A füle mögé tűrte az egyik tincsét és újra elmosolyodott.

- Én is szeretlek! - mondta csendesen majd az ajkait a lányéhoz érintette.

Legyen már vége...

Nem tudom, hogy mi van velem. Végre mindjárt itt van az év eleje és képes lennék minden eddigi reményt feladni. Ahogy közeledik az első nap egyre távolabbinak és reménytelenebbnek tűnik. Félek... Talán még soha életemben nem féltem ennyire. Nem szenvedtem attól, hogy nem tudom mi van... Ahogy Rá gondolok a gyomrom élesen begörcsöl a szívem szétveri a bordáimat és a lélegzetem és a kétszeresére gyorsul... Nem szabadna így éreznem... Nem szabadna hagynom, hogy az érzés eluralkodjon rajtam amíg nem tudom, hogy Ő még mindig úgy érez -e mint tavaly. Lehet, hogy megint el kéne temetnem magamban? Lehet, hogy az egészet el kéne felejtenem és hagynom a francba, mert teljesen felesleges? De hát a remény hal meg utoljára nem? De azzal lószart sem érek ha nem kellek Neki.

Istenem... Legyen már Szeptember 1. Álljak már a szekrényemnél... Álljak már alig öt méterre Tőle, és nézzek már végre, újra azokba a csodálatos szemekbe... Istenem, kérlek, hogy szeressen... Add meg nekem ezt... Kérlek...

Vampire Diaries zene (L)

Sziasztok! :)

Már nagyon régóta szeretem ezt a sorozatot és a neten angolul már megnéztem vagy ötször az első évadot :D Szóval most nagyon boldog vagyok, hogy van magyarul és, hogy jön a második évad is :D

A zenéjét viszont nemrég kezdtem felkutatni. Többet is nagyon szerettem de az Only one után ez a kedvencem ! :D Nektek is bejön???

Fantasy történetem :)

Sziasztok!

Azok közül akik régóta olvassák a blgojaimat, biztos tudják, hogy nem csak fanfic. írok hanem különböző történetekkel is próbálkozok. Így született meg a "A 3b lakás" című blogom is, amiből - ha minden összejön - könyv lesz. Legalábbis én ezt szeretném.

Addig is, arra kérnélek titeket, hogy nézzetek be hozzám, írjatok komit, és ha nagyon tetszik akár legyetek rendszeres olvasói. Nekem nagyon sokat jelent ha többen lesztek!!! :)

Előre is köszönöm :D

Candy

Miért???

Azt mondják az idő begyógyítja a sebeket, vagy, hogy idővel minden jobb lesz... Sokszor ebben reménykedtem, de most valahogy csakis arra vágyom, hogy - ha nem is az idő - de az érzelmei ott ragadjanak le ahol év közben voltak.

Mégis miért kellett, hogy elszúrjam? Mégis miért nem vettem észre, hogy mit akar? Miért hittem, hogy nem vagyok neki jó? Miért voltam makacs és miért nem tudtam hinni? Miért ilyen az élet? Miért nem engedi, hogy boldog legyek? Miért fáj az, hogy nincs velem? Miért érzem, hogy már soha nem leszek boldog ha nem lehetek vele? Miért?

Csak egy pillanatot akarok az élettől amit a karjaiban tölthetek... csak egy percet amíg megcsókolhatom... Csak egy órát, hogy elmondjam mit is jelent. Csak egy napot, hogy hallgathassam szíve dobbanásait. Csak egy hetet amíg lélegzetét hallgathatom, Csak egy évet, hogy az illatát magamba szívjam... Csak az örökkévalóságot, hogy viszontszeressen...

Szükségállapot : Csak egy toll

Csak egy toll és egy pár gondolat
Nem vész el, mert mélyről fakad
Ez a pillanat most magasra tör
Hogy elérd a csillagokat

Ez most érzem, hogy más
Más érzés, más szívdobbanás
Egy erősebb világ küszöbén
Ott állok én


Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok


Most erősebben dobban egy szív
Ez most új életre hív
Mégis egy helyben vagyok
Most nem is mozdulok

Ami eltört, annak úgy kellett lenni
A múltat le kellett zárni
A kulcsot messzire dobni
És vissza se nézni


Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok